Így dolgozom én

Ebben a leírásban az általam preferált munkamódszereket, eszközöket szeretném röviden bemutatni. A motivációmat ,a hitemet a segítő hivatás felé. 

Számomra a legfontosabb a biztonságos légkör megteremtése és az empatikus jelenlét. Ez az online és a személyes találkozások alkalmával is alapfeltétel. Nincs rossz kérdés, nincs alkalmatlan téma, maximum átkeretezzük, vagy megkeressük, hol van a legjobb helyen ez a téma, ha nem a közös folyamatunkban.

 Az elsődleges cél, hogy a szupervizált, a segítséget kérő őszintén tudjon beszélni arról, ami valóban foglalkoztatja. 

Ami történni szokott: van egy témakör, amit megnézünk több irányból, keressük a hozzá kapcsolódó érzéseket, teszek fel kérdéseket és olykor találunk válaszokat is rájuk. :) Ritkán rajzolunk, írunk. Beszélgetünk.

Nincs ígéret, hogy mindenre megoldás vagy válasz lesz, de az egészen biztos, hogyha elkezdünk valamivel foglalkozni, az valamilyen módon formálódni, alakulni fog. 

A változás nem mindig könnyű, döntéseket hozni, határt húzni, önérvényesítést gyakorolni. De lehet tanulni, fejlődni és mindig egy kicsivel odébb tolni a határokat. Én nem a megalkuvásban hiszek, hanem a kölcsönösségen alapuló megegyezésben. 

Ezekben a gondolkodásokban, útkeresésekben igyekszem segíteni a szupervizáltjaimnak, a tőlem segítséget kérőknek.

Én nem mondom meg senkinek, hogy mit csináljon. Mindenki a saját életének legnagyobb szakértője. Néha megosztom, hogy hasonló helyzetekben én mit csináltam. Az úton ott vagyok a segítséget kérő mellett, a döntés viszont mindig az övé.

Az a fontos, hogy mindenki megtalálja a maga számára legmegfelelőbb támogatási formát és szakembert.

Én is járok segítő szakemberhez és peer szupervízióra is. Nem csak azért, hogy hiteles segítő legyek, hanem mert nekem is nehéz, nekem sem jönnek maguktól a megoldások. Ellenben az érzékeny és problémafeltáró személyiségemnek köszönhetően a megoldandó helyzetek sorra gyülekeznek. 

Zárógondolatként annyit kívánok: ha tehetjük engedjük meg magunknak, hogy jobb legyen.