Mi a legjobb, ami történhet?

 Eltelt egy év. Mögöttem van 215 óra egyéni-, 80x45 perc team- és csoportos szupervízió. Rövid mérlegem alapján számos csodálatos eredményt és sikert értünk el a szupervíziós folyamatokban. Magamra úgy tekintek ezekben, mint egy támaszpont, ahol erőt lehet meríteni, viszont a valódi nagy munkát minden esetben a szupervizáltak végzik el. 

Számos téma, számos kérdés, néhány válasz, néhány nagyon komoly döntés és lépés, ami ezeknek a közös időnek a leegyszerűsített mérlege. Hála és büszkeség van bennem az elmúlt időszakra visszatekintve. 

A képzési időszakból erősen él bennem az a mondat, hogy a szupervízió segít növelni az autonómiát. Ez, az önérvényesítési készségfejlesztés lett az egyik fókuszom ebben az évben, különösen az egyéni folyamatokban. 

Hogyan tud az egyén a munkahelyi közegében megerősödni, nem félni megfogalmazni az igényeit, a szükségleteit és az érzéseit. 

Sok olyan megélésem van, hogy a szupervizált felismerte saját erőforrásait és képességeit. Megtörte a saját- vagy a munkakörnyezete által kialakított hiedelmeket és megtette magáért a tőle telhető legnagyobb lépéseket. Bátran kommunikált, megfogalmazta a szükségleteit, őszintén el tudta mondani, hogyan hat rá egy adott helyzet. Nem félt megfogalmazni ötleteket, nem félt kiállni magáért.  

A címben olvasható kérdés ellenkezője lett az egyik legizgalmasabb kérdés a szupervíziós folyamatokban: Mi a legrosszabb, ami történhet?  Ha tudjuk, hogy mitől tartunk és milyen lehetséges kimeneteleket látunk, akkor már jóval könnyebb mérlegelni a következő lépéseket. Mi fér bele így, mit tud az egyén felvállalni. 

Támogatni a másik embert abban, hogy elhiggye magáról, hogy nem értéktelenebb másoknál, hogy az ő szava is számít, hogy neki is joga van megfogalmazni a gondolatait titulustól és pozíciótól függetlenül. Azt hiszem ez az én egyik igazán fontos küldetésem. 

Az elmúlt egy év igazolja, hogy működik. Számos nagyon szép és komoly szakmai személyiségfejlődésnek voltam kísérője, miközben én is nagyon sokat tanultam. Büszke és hálás vagyok a tapasztalásokért. Megerősítést kaptam, hogy a szupervízió hasznos, működik és aki amennyit beletesz, annyit ki is vehet belőle. 

Rajtam nem fog múlni. 

Ősszel folytatjuk. : )