Mi a szupervízió?

Ezzel a bejegyzéssel megpróbálom kicsit közelebb hozni a munkamódszert azokhoz, akik számára eddig még nem volt ismert. Természetesen minden további felmerülő kérdésre örömmel válaszolok. 

Talán ez a gondolat jól összefoglalja, hogy mi a vágy, amikor valaki segítő szakemberhez fordul: „Valami homályosat megvilágítani, az érthetetlent érthetővé tenni, az elmósodottat differenciálttá tenni.” (Wiesner, 2005. 17.) 

A szupervízió nem tanácsadás, nem jövőtervezés, hanem lehetőség. felismerés, megértés, elfogadás, átkeretezés, ami az egyén, a csoportok és általuk a szervezetek fejlődésére van hatással. 

Szakmai szerepeket fejleszt, javíthatja a szervezeten belüli kommunikációt és az együttműködéseket, segít a döntéshozatalban. 

Napjainkban egyre inkább terjednek el a különféle személyiségfejlesztő módszerek, önismereti csoportok. Egyre kevésbé megbélyegzettek azok, akik önfejlesztésre adják a fejüket. Számos kiváló módszer közül lehet választani, ami a szakmai személyiség fejlesztését a legkiválóbban szolgálja az a szupervízió. 

Többen negatív tapasztalatokkal a hátuk mögött vannak már a szupervízióval kapcsolatban. Rossz élmények, rossz benyomások, bizalmatlanság. Egyrészt valóban vannak, akik nem biztos, hogy a legjobb eszközökkel dolgoznak, másrészt az elakadások és negatív megélések kimondása hozhat kellemetlennek tűnő helyzeteket, viszont ezek nélkül nem igazán lehet a változás útjára lépni.  

„A szupervízióban a szakember szakmai személyisége és szerepei dominálnak, döntően a szakmai személyiség „itt és most”-jában dolgozik, de jövőorientált. A munka döntően a szakmai self szintjén zajlik.” (Wiesner, 2005.) 

Itt és most. A 21. század talán egyik legnehezebb elvárása. A jelenben lenni, térben és időben adott pillanatban gondolkodni. Folyamatosan érkező ingerek, állandó változás, számos bizonytalan tényező, ami befolyásolja az egész életünket és vele együtt óhatatlanul a szakmai személyiségünket is. Jól hangzó felkérés, legyél itt és most, miközben körülöttünk folyamatosan száz szálon zajlanak az események. A szupervízió azt a reflektív teret igyekszik megteremteni a maga eszköztárával, amiben a szupervizált arra az időre lehetőséget kap a jelenben dolgozni a múlt és a jövő kérdéseivel, tehát a jelenben tartás elsősorban a szupervizor feladata. Az itt és most azt is elvárja, hogy a szupervizált saját magáról gondolkodjon, hiszen egyrészt a legnagyobb hatása a saját működésére van, másrészt ő van jelen a folyamatban, így a távol levők kapcsán is csak reflektíven gondolkodhat. Szupervíziós téma lehet az én és a főnököm, és én a beosztottam, én és az ügyfelem szál is, akikből a folyamatban az én van jelen. Magamra reagálni, magamra figyelni, ez, amire lehetőség van az itt és most-ban.          

A szupervízió terepe 

Elsősorban a segítő szakmák körében terjedt el a szupervízió. Talán mert van egy kiégést megelőző funkciója is, ami ezen a területen fokozott veszélyt jelent a munkavállalók számára. Az idők során azonban egyértelművé vált, hogy gyakorlatilag minden területen alkalmazható, hiszen a folyamatban feldolgozható témakörök mindenkit érintenek, akik a munka világában jelen van. Kiégni pedig bármelyik munkakörben és szerepben ki lehet.

Nagy örömmel tapasztalom, hogy egyre nagyobb a nyitottság a tettrekészség az emberek körében arra, hogy szakmai elakadásaikban segítséget kérjenek. A szupervizorok pedig örömmel állnak rendelkezésükre.

 (Wiesner Erzsébet az egyik alapító tagja a magyarországi egyetemi szintű szupervizor képzés előkészítésére szerveződő Supervisio Hungarica Munkacsoportnak (1994).)