Azok a bizonyos céges karácsonyok..

Év végéhez közeledve többször előkerül az összegzés, a mérlegelés és a teljesítmények értékelése, olykor elismerése. 

Kevés olyan helyen dolgoztam, ahol ezt a műfajt számomra megfelelő módon művelték volna. Évente egyszer-kétszer kínos monológok, kellemetlen pillanatok, még kellemetlenebb ajándékozások. Szaloncukor, 20.000 Ft-os Erzsébet utalvány, egy kis kolbász.. (9 éve ismerten vegetáriánus vagyok:))

Az év végi jutalom, bár érkezik, de ahhoz semmiféle gondolat nem társul, egyszer csak megjelenik a bankszámlán. Nem küldeném vissza nyilván, de egy „köszönjük az éves munkád Anett” mondat, azért nem volna olyan rossz érzés. 

13 év munkaviszony alatt  soha nem fordult elő, hogy megköszönjék személyesen az éves munkát, pedig megpróbáltam pár helyen dolgozni.. : ) 

Karácsonyi vacsora.. közös koccintás.. többnyire erőltetett, személytelen, kínos próbálozások.. 

 Miért lehet ez így? Hogy lehetne másképp? 

1. Folyamatosság 

Véleményem szerint az, hogy az év végén a közös összegzés értékteremtő, meghitt és hasznos legyen, ahhoz óriási szükség van az azt megelőző kétszáz pár napra. 

Néhány kérdést érdemes átgondolni talán:

Van valódi kapcsolat a munkatársak között? 
Dolgozunk évközben azon, hogy csapatként tekintsünk egymásra? 
Van évközben egyéni, személyre szóló visszajelzés a vezetőség felől? 
A konfliktusok, nézeteltérések ki vannak mondva év közben? Meg vannak azok őszintén beszélve? 

2. Vezetői felelősség 

Azt gondolom a vezetőnek az egyik legfontosabb feladata, hogy a rá bízott csapatot jól tudja működtetni. Legyen velük következetes és figyelmes. Tartson heti megbeszéléseket, legyen képben arról, hogy ki, mit és milyen minőségben dolgozik. Adja át a csapatra vonatkozó releváns információkat, hogy ők is érezhessék a valahova tartozást. Foglalkoztassa őt a munkatársi lojalitás kérdése.
Időnként tegyen azért, vagy adjon teret arra, hogy a csapat épülni, kovácsolódni tudjon. Tudja őszintén elismerni a minőségi munkavégzést. Tudjon visszajelezni jót és rosszat egyaránt. 

Idő.. sokszor arra hivatkozva maradnak el ezek az alkalmak, hogy nincs idő. Ha arra nincs idő, hogy a munkatárs megkapja a kellő információt a saját munkahelye, munkavégzése kapcsán, akkor milyen alapon vár el együttműködést, lojalitást, minőséget? 

A "nincs idő" következménye:

A saját munkavállalói minőségem kapcsán tudom ezt jól elmondani. Elidegenedés, motivációvesztés, csalódottság. A valahová tartozás érzésének teljes elvesztése. Ami egyértelműen kihat a munkavégzés minőségére és a feladatokhoz való hozzáállásra.  

Nem szabad az emberi tényezőket figyelmen kívül hagyni, mert abban a pillanatban, ahogy a munkavállaló megérzi az értéktelenségét, elkezdi elveszíteni a motivációját. Nem erőltetve és nem ok nélkül kell visszajelzéseket adni. Ezt jól csinálni vezetői kompetencia. 

Tudok figyelni a munkatársaimra? 
Tudom őket motiválni, elismerni, tájékoztatni? 
Értéknek tartom a munkájukat? 
El tudom ezt nekik mondani? 
Megteremtem a lehetőségét a szakmai kapcsolódásnak?
Emberileg elérhető vezető vagyok?

Munkavállalóként pedig ezeket a kérdéseket teszem fel: 

Megkapom a megfelelő visszajelzést a munkámra? 
Érzem, hogy elismernek? 
Érzem, hogy valahová tartozok? 
El tudom mondani, hogy mi van bennem? 
Meghallgatják a véleményemet? 
Vissza tudom jelezni a vezetőmnek a pozitívumokat is? 

Alkalmas lehet az év végi időszak átgondolni ezeket a kérdéseket és meghozni akár azt a döntést vezetőként, hogy jövőre jobban csinálom. Mit lehetne másképpen csinálni, hogy a csapatom érezze az összetartozást? 
Mi kell ahhoz, hogy vezetői feladatomban, a visszajelzésben, csapatösszetartásban fejlődni tudjak? 

Munkavállalóként pedig érdemes átgondolni, hogy tudok e lojális maradni ahhoz a munkahelyhez, ahol az elmúlt évek eseményei történtek? 
Mit kapok a fizetésem mellett ezen a munkahelyen? 
El tudom e mondani, hogy mire van szükségem?
Hogyan fogok a jövő évben jelen lenni, működni, hogy számomra megfelelőbb helyzetek alakuljanak ki? 

Önismeret, önreflexió, önmunka. A végén mindig ide lyukadunk ki. Természetesen a munkahelyi kultúra erős hatással van arra, hogy hogy alakul az elismerés a szervezeten belül, de az egyéni felelősség és önmagunk jobb verziójának megalkotása az továbbra is csak ránk marad. Sok erőt és kitartást ehhez a 2025-ös évre mindenkinek.